Standard fajta FCI: № 149

A fajta történetéből: az ősi molosszus kutyától származó összes fajta közül az angol bulldog alakult ki legkésőbb. A római időkben az állatviadal nagyon népszerű látnivaló volt Európában a XVIII-XIX. századig, épp az angol bulldog volt a résztvevője ennek a kevésbé vonzó szórakozásnak - bikaviadal: a kutya elkapta a bika orrát és addig nem engedte el, amíg az le nem esett a lábáról. Ez a szórakozás nem másnak köszönhető, mint a Linconshireből származó Earl Warrennek, aki 1209-ben meglátva ahogy pár kutya egy bikával küzd, úgy döntött, hogy erre érdekes látnivalót lehet alapozni nagy számú közönségnek. Legendássá vált ennek a kutyának a vakmerő bátorsága, amelyet széles, rövid és erős pofája, a kiálló alsó állkapocs és a besüllyedt orrnyereg emel ki. 1835-ben a kutyák és más állatok részvételével zajló viadalok be lettek tiltva Angliában, ami miatt a bulldogok száma jelnetősen csökkent és az angol bulldogot a teljes kihalás fenyegette és úgy tűnt, már semmire se jó. Azonban Bill George folytatta a bulldog tenyésztését és neki köszönhetően ez a kutya nagyra értékelt és megbízható családi barát lett. 1860-tól az angol bulldogok megjelentek a kiállításokon és a kutyák számára új korszak kezdődött. Nagy-Britanniában az első bulldog kedvelő klubot 1875-ben alapították. New Yorkban az angol bulldog a XX. század elején jött divatba.

Származási ország: Nagy-Britannia.

Általános jellemzők: az angol bulldog sima szőrű, erős felépítésű, alacsony, széles, erős és kompakt méretű. A fej masszív, a test méretéhez képest arányosan nagy, de ezzel együtt nem annyira óriási, hogy rontsa a szimmetrikus összképet és hatással legyen az egyensúlyra mozgás közben.

Magasság és súly: marmagasság 35 és 40 cm között Súly: 22 - 25 kg.

Szőrzet: lágy textúrájú, a szőr rövid, szorosan a testhez tapadó, puha, nem hullámos.

Szín: egyszínű vagy egyszínű fekete maszkkal a pofán. Csak szolid színek (amelyeknek élénknek és tisztának kell lenniük), ez tigrisminta, vörös különböző árnyalatai, cser stb., valamint fehér és pettyes (fehér bármilyen más színnel az előbb felsoroltak közül). Magasabb szinten nem kívánatos a dudley, a fekete és a cser szín.

Fej: profilból magasnak, mélynek és rövidnek tűnik a tarkótól az orr hegyéig. A homlok lapos, a bőr rajta a fej körül redős, nem túl kiállóak és nem lógnak a pofára. A homlokcsont domború, széles, négyszögletes és magas. A széles és mély barázda megfigyelhető a lábtól a koponya tetejéig. Az elülső rész az orrig rövid, a bőr ráncos. A szem belső sarka és az orr hegye közötti távolság nem haladja meg az orr hegye és az alsó ajak sarka közötti távolságot.

Fülek: magasan elhelyezkedők - mindkét fül elülső széle a felső sarkánál érinti a koponya külső vonalát, így azok minél távolabb, szélesebben és magasabban helyezkednek el a szemtől. Kicsik és vékonyak. Megfelelő formájuk lefelé lógó és a hát felé hátra húzott, a felső vagy az elülső szél kifelé és hátra forduló, a látható részt úgymond "hátsó nyelvvé" téve.

Szemek: a koponya alsó részén helyezkednek el, jó távolságra a fülektől. A szemek és a lábak egy egyenes vonalon helyezkednek el. Távolülők, ám külső sarkaik az arccsont külső vonalán belül helyezkednek el. Kerek formájúak, közepes méretűek, nem beesettek, de nem is kidülledtek, színük nagyon sötét - majdnem fekete - és elölről nézve látható fehérje nélkül. Nincsenek látható szemproblémáik.

Nyak: közepes hosszúságú, nagyon vastag, mély és erős. A felső vonalon jól lekerekített sok bőrfelesleggel, amelyek redőkben vannak a torok alatt, mindegyik oldalról lelógva az alsó állkapocstól a mellkasig.

Fogak: az állkapocs széles, erős és négyszögletes, az alsó állkapocs a felső elé nyúlik és felfelé ívelt. Állkapocs hat metszőfoggal egyenes vonalban az agyarak között. Az agyarak távolülők. A fogak erősek, zárt száj esetén nem látszanak. Elölről nézve az alsó állkapocs pont a felső felett helyezkedik el és párhuzamos vele.

Törzs: felső vonal: enyhén lejt rögtön a mar mögött, aztán fel kell emelkednie a torzóhoz (a marmagasság fölé), aztán lekerekítve lejt a farokhoz, ívet alkotva, amely a fajta megkülönböztető jegye.

Mellkas: a mellkas a szélein lekerekített, széles, kidudorodó és mély a martól a legalsó részig, ahol a szegycsonthoz kapcsolódik. Alacsonyan helyezkedik el a mellső végtagok között. Széles, a mellső végtagok mögött lekerekített (nem lapos, a bordák jól láthatóak).

Has: felhúzott, nem lelógó.

Farok: alacsonyan tűzött, a tövénél elég egyenes, aztán lefelé ívelő. Gömbölyű, sima durva szőrzet nélkül. Közepes hosszúságú - inkább rövid, hosszú - vastag a tövénél és a vége felé gyorsan keskenyedő. Lefelé áll (a végén nem felfelé görbülő), soha nem emelkedik a hát felé.

Végtagok (mellsők és hátsók): mellső végtag öv: a végtagok erősek, jól fejlettek, távol elhelyezkedők, vastagok, izmosak és egyenesek, külső vonaluk elég ívelt, de a végtagok csontjai erősek és egyenesek, nem görbék, a hátsókhoz képest rövidek, de nem annyira, hogy a hát hosszúnak tűnne vagy csökkentené a kutya aktivitását. Hátsó végtag öv: a végtagok nagyok és izmosak, arányosságban hosszabbak a mellsőktől, aminek köszönhetően a torzó felemelt. A végtagok hosszúak és izmosak a deréktól a csánkig, alsó részük rövid, egyenes, erős.

Vonzó tulajdonságok: az angol bulldog jellemével tűnik ki a többi kutya közül: ha a kutyához tisztelettel és szeretettel viszonyulunk, ő ugyanezzel válaszol. Barátságos, vidám, határozott, békeszerető és agresszióra utaló jelek nélkül - ilyen lesz az angol bulldog, ha jól bánunk vele.

A hivatásos és profi kutyafelszerelések gyártója széles termékkínálattal rendelkezik az angol bulldog fajtának, itt találhat: különböző kiegészítőket az angol bulldog kiképzéséhez, játékokat, harapóhurkákat és fogásfejlesztőket az angol bulldognak, bőr, nylon és fém nyakörveket, szájkosarakat, hámokat és pórázokat az angol bulldognak, tápokat és kiegészítőket az angol bulldognak.