A fajta történetéből: kelet-szibériai lajka - egyike az egyik legfontosabb közép- és kelet-szibériai tajgai és a hegyi tajgai erdők vadászkutyáinak. A fajta alapját az eveni, jakutszki, burjáti, bajkálmelléki, amurmelléki lajka fajták képezik. A XX. század elején leírás készült az amurmelléki kutyáról, amely később a fajta alapja is lett. 1947-ben a kelet-szibériai lajka fajta csoportként lett feltüntetve. 1952-ben elfogadták az ideiglenes szabványt, 1981-ben pedig elfogadták a kelet-szibériai lajka végső szabványát.

Származási ország: Orosz Föderáció.

Általános jellemzők: kelet-szibériai lajka - közepes vagy a közepestől nagyobb kutya, leginkább erős testfelépítésű, kissé elnyújtott alakú, a feje masszív.

Magasság és súly: marmagasság: kan 57 - 64 cm, szuka 53 - 60 cm. Súly: 35 - 45 kg.

Alak: elnyújtott.

Szőrzet: a szőre durva, kemény és egyenes. Az aljszőrzet jól fejlett, sűrű, puha. A fejen és a füleken a szőr vastag és rövid. A nyakon, a vállakon és a maron a fedő szőr annyira hosszú, hogy gallért formál. A hát elején a szőr kissé hosszabb. A végtagok rövid, durva, vastag szőrrel fedettek, az elülső részen kissé hosszabb és kócos. A farok egyenes és durva szőrrel borított, az alsó részen a szőr kicsit hosszabb.

Szín: leggyakrabban fekete cserrel, fekete, fekete fehérrel, fehér. Elfogadott színnek számít még a szürke, vörös, barna, egyszínű cser vagy a tarka és foltos ezekkel a színekkel kombinálva. Megengedett kisebb pötty a lábakon az alapszínben. Az orr fekete, ha a szőr cser vagy fehér színű, megengedett a barna orr.

Fej: arányos az általános testfelépítéssel. Fenntről nézve enyhén ék alakú aránylag széles koponyával (különösen a hímeknél). A tarkó rész enyhén lekerekített. A koponya nem hosszú, kicsit hosszabb a szélességénél. A parietális rész és a tarkó hangsúlyos. A homlok és a pofa közötti átmenet sima, mérsékelten hangsúlyos. A szemöldökbordák nem túl fejlettek. A pofa hossza kissé rövidebb a koponya hosszánál, az arccsontok hangsúlyosak, de nem túlságosan. Ék alakú profil, enyhén tompított az orr vége felé, az ajkak közepesen vékonyak és szorosan összetapadnak.

Fülek: álók, nem nagyok, háromszög formájúak éles vagy enyhén lekerekített véggel, mozgékonyak, a végük nem túl kivehető. A szemekkel egy szinten elhelyezkedők, a fülek külső oldalai párhuzamosak vagy enyhén lelógnak. A fülek belső része leeresztett.

Szemek: közepesen ferde szemhéjmetszés, nem beesettek és nem is kidülledtek, nem gömbölyűek, oválisak (általában mandulavágásúak). A tekintete figyelmes. A szemek színe sötét barna vagy barna a szőrzet színétől függetlenül.

Fogak: fehérek, nagyok, jól fejlettek, szorosan összezártak. Teljes fogsor. Ollószerű harapás.

Nyak: izmos, gömbölyű vagy enyhén ovális a keresztmetszete. Hossza körülbelül megegyezik a fej hosszával vagy kissé rövidebb. A nyak elhelyezkedése a törzshöz viszonyítva 40-50 fok.

Törzs: a hát egyenes, erős, izmos, közepesen széles. A torzó nagy. A has felhúzott, a mellkas és a has közötti átmenet nem túl hangsúlyos.

Mellkas: széles, mély, hosszú, a keresztmetszete ovális, a könyökig vagy 1-2 cm-rel lejjebb leeresztett, különösen a hímeknél.

Farok: gyűrű vagy sarló formában behajlított. Szereti sarló formában tartani és a háthoz nem érinteni vagy leengedni. Kiegyenesített formában a csánkig vagy attól 1-3 cm-rel rövidebbnek kell lennie.

Végtagok: mellső végtagok: a vállak enyhén lejtenek, a lábak csontosak és izmosak, elölről nézve párhuzamosak és egyenesek. A lábak hossza a könyöktől körülbelül egyenlő a fél marmagassággal. A könyök jól fejlett és szigorúan hátrafelé irányulnak a törzs mellett párhuzamosan. A kézközép nem hosszú, enyhén lejt. A hátsó végtagok izmosak. Az ízületi kapcsolódó szögek oldalról nézve jól kivehetőek. Hátulról nézve a lábak egyenesek és párhuzamosak. A comb mérsékelten hosszú, a sípcsont hosszú, kissé hosszabb a combnál. A lábközép szinte függőleges elhelyezkedésű. Az ülőgumóktól leereszkedő redő enyhén a lábközépcsont előtt helyezkedik el. A farkaskarom a hátsó lábakon megengedett, de ha jelen vannak, ajánlatos eltávolítani őket.

Vonzó tulajdonságok: a kelet-szibériai lajkát medve, szarvas, őz és vaddisznó vadászatra használják. Ez a fajta ugatás nélkül követi a nyomot vagy a szagot és egyedül találja meg a zsákmányt. Amikor a kutya elkapja az állatot, ugatással tartja azon a helyen a vadász megérkeztéig. A kelet-szibériai lajka erős testfelépítésű, szívós és nincsenek nagy igényei, önálló és mozgékony. Nem válogat az ételekben és nincsenek nagy igényei az életkörülményekkel szemben. A kelet-szibériai lajka könnyen viseli a forróságot és a hideget, gyakorlatilag nincs szüksége ápolásra, ragaszkodik a gazdájához és kellemes házi kutya lehet belőle. Ennek a fajtának kifinomult a szaglása és a hallása, rendkívül éles a látása. A kelet-szibériai lajka kevésbé ismert a többi orosz lajka fajtánál.

A hivatásos és profi kutyafelszerelések gyártója széles termékkínálattal rendelkezik a kelet-szibériai lajka fajtának, itt találhat: különböző kiegészítőket a kelet-szibériai lajka kiképzéséhez, játékokat, harapóhurkákat és fogásfejlesztőket a kelet-szibériai lajka fajtának, bőr, nylon és fém nyakörveket, szájkosarakat, hámokat és pórázokat a kelet-szibériai lajka fajtának, tápokat és kiegészítőket a kelet-szibériai lajka fajtának.