Standard fajta FCI: № 59

A fajta történetéből: a svájci kopó eredete az őskorba nyúlik vissza. Őseit a föníciaiak és a görögök vitték be Egyiptomba, majd elkerültek az ókori Rómába, onnan pedig a római légiósokkal a mai Svájc területére. A zürichi székesegyházban hasonló kutyákat ábrázoló rajzok találhatóak, amelyeket a XII. századra datálnak. Nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a svájci kopó már a Római Birodalom idején is élt Helvétiában (a mai Svájc területének ősi neve). A kutyaszakértők már a középkortól nagyra értékelték. A francia analógokkal ellentétben a svájci kopó tenyésztésekor angol vért nem adtak a helyi fajtákhoz. 1882-ben megállapították a szabványt a svájci kopó mind az 5 fajtán belüli típusára. Azonban 1909-ben a turgovi kopó (Kelet-Svájcból) eltűnt, mint fajta, 1933-ban pedig egységes szabványt hoztak létre a négy fennmaradó kopótípusra: berni, jura, luzerni és svájci kopó. A jura kopó hosszú ideig két altípusban létezett: a Szent Hubertus kopóra hasonlító és a bruno típus. Napjainkra az első altípus gyakorlatilag eltűnt. Mind a négy fajtatípusnak van egy alacsonyabb változata - egy normál méretű svájci kopó és egy basset keresztezésének az eredménye.

Származási ország: Svájc.

Általános jellemzők: svájci kopó - szívós, energikus, nyugodt és kitartó kutya kiváló érzékekkel és erős hanggal, különösen a nyúl vadászatban remekel. A jura kopó, amely kiváló nyomkövető, gyakrabban vaddisznó és szarvas vadász. Az aktív, kalandvágyó luzerni kopó hasonlít a kis gascogne-i kopóra és szarvasra vadászik. A svájci kopók fajtái arról a kantonról kapták a nevüket, ahonnan származnak: Bern, Luzern, Schwyz és Bruno de Jura, ezek a színükben különböznek egymástól. Ahhoz, hogy a svájci kopó egészséges és erőteljes maradjon mozgástérre és nagy fizikai megterhelésre van szüksége. A szőre rendszeres, kefével történő tisztítást igényel.

Magasság és súly: marmagasság: 30 - 55 cm. Súly: 15 - 20 kg.

Alak: elnyújtott alak.

Szőrzet: a svájci kopó rövid, sima szőrű. De találkozhatunk durvaszőrű svájci kopó típussal is. Szőre hosszabb, durvább, színe megegyezik a többi kopóéval, kivéve a feketét és a csokoládébarnát.

Szín: vörös-foltos, sárgás foltokkal. Néha alig néhány pötty található rajta.

Fej: hosszú, sovány, éles vonalú. A koponya keskeny, vonásai élesek, domború. Hangsúlyos nyakszirt. A homlok és a pofa közötti átmenet jól kivehető. A pofája keskeny, hosszú. Az orrnyereg egyenes vagy enyhén domború. Az állkapcsok erősek. Az orr jól fejlett. Mindig fekete színű.

Fülek: vékonyak, alacsonyan elhelyezkedők. Lelógók. A tövénél feltekertek, össze vannak hajtva és csavarva, a végeik lekerekítettek.

Szemek: formájuk az oválishoz közeli. A barna árnyalatai.

Fogak: ollószerű harapás.

Nyak: hosszú, izmos, magasan elhelyezkedő, az alján a bőr kisebb redőt alkot.

Törzs: a hát kompakt, egyenes. A derék izmos. A far hosszú, enyhén lejt. A has kissé felhúzott.

Mellkas: inkább mélyebb, mint széles.

Farok: közepesen hosszú, a vége felé vékonyodó. Szablya formájú, a felső vonal folytatása, nyugodt állapotban lelóg, amikor a svájci kopó mozgásban van, a hát fölé emelkedik, de soha nem hajlik be túlságosan.

Végtagok (mellsők és hátsók): nagyon izmosak, erős csontozatúak. A mancsok gömbölyűek, szorosan összeszorított lábujjakkal és kemény párnácskákkal.

Vonzó tulajdonságok: manapság a svájci kopót különböző vadászatra használják, a vaddisznótól a nyúlig. Ennek a kutyának élesek az érzékei, erős és öblös a hangja, nagyon szívós. Nyugodt, sőt jóindulatú természetének, engedelmességének és odaadásának köszönhetően a svájci kopóból kiváló társ és házi kedvenc válik majd.

A hivatásos és profi kutyafelszerelések gyártója széles termékkínálattal rendelkezik a svájci kopó fajtának, itt találhat: különböző kiegészítőket a svájci kopó kiképzéséhez, játékokat, harapóhurkákat és fogásfejlesztőket a svájci kopó fajtának, bőr, nylon és fém nyakörveket, szájkosarakat, hámokat és pórázokat a svájci kopó fajtának, tápokat és kiegészítőket a svájci kopó fajtának.