A fajta történetéből: szerb kopó, balkáni kopó, jugoszláv kopó (Serbski Gonic, Serbian Hound) - a XVIII. században lett kitenyésztve és egészen napjainkig eredeti formájában maradt meg. Úgy tartják, hogy ezeknek a kutyáknak az ősei a főniciai kereskedők által Kis-Ázsiából behozott ebek voltak, a helyi kutyatenyésztő vadászok pedig létrehoztak belőlük egy új fajtát és saját szükségleteik alapján alakították őket. Így a kutyák fő munkája a vaddisznó, szarvas és nyúl vadászat lett, habár igazából mindenféle vadra vadásztak velük, kivéve a szárnyasokat. A fajta első dokumentált leírása 1905-ből származik, 1924-ben elkészült az első szabvány, ebben a fajta a balkáni kopó nevet viselte. Azonban az FCI csak 1996-ban ismerte el a fajtát, a szervezet által elfogadott szabványnak a fajtát szerb kopónak nevezik. Eltekintve csodálatos munkás tulajdonságaitól, a szerb kopó nem tett szert túl nagy népszerűségre hazája határain kívül. Ugyanakkor Jugoszlávia egykori tagállamaiban ez a fajta sikeres és elég komoly népszerűségnek örvend. A nagyvadra, például vaddisznóra történő vadászat során társra van szüksége, a rókával vagy a nyúllal viszont egyedül is elbánik. A szerb kopónak teljesen mindegy, hol vadászik, ugyanolyan szenvedélyesen fogja követni a vadat a bozótosban és más zord terepen is. Szívós, önálló, energikus, erős vadászösztönnel, képesek kitartóan és szisztematikusan folytatni a keresést, jók a sebzett vad követésében. Keresés közben a kutya energikusan csóválja a farkát és mindig használja erőteljes hangját.

Származási ország: Szerbia.

Magasság és súly: marmagasság: kan 46 - 54 cm, nőstény 44 - 52 cm. Súly: 15 - 25 kg.

Alak: elnyújtott.

Szőrzet: rövid, vastag, kissé durva, fényes. Az aljszőrzet jól fejlett.

Szín: vörös fekete foltokkal.

Fej: hosszú, a koponya közepesen széles, enyhén kerek. A szemöldökbarázdák jól fejlettek. A homlok és a pofa közötti átmenet alig észrevehető, az orrnyereg egyenes. A pofa hosszú. Az ajkak jól fejlettek, feketék, szorosan összetapadók.

Fülek: eléggé nagyok, közepesen hosszúak. Lelógók, laposak, az arccsonthoz tapadók.

Szemek: oválisak, barnák, a szemhéjak fekete színűek.

Nyak: enyhén domború, erős, redők nélküli. A mar nem túlzottan észrevehető.

Fogak: az állkapcsok erősek, a fogak nagyok. Helyes és teljes ollószerű harapás, megengedett az egyenes is.

Törzs: a hát hosszú, széles. A far hosszú, nagy, kissé lekerekített. A has enyhén felhúzott.

Mellkas: hosszú, széles, a bordák domborúak.

Farok: a tövénél vastag, a vége felé vékonyodó, szablya formájú, leeresztett.

Végtagok (mellsők és hátsók): mellsők - erősek, jól fejlett izomzattal. A kézközép párhuzamos. A lapockák körölbelül olyan hosszúak, mint a vállcsont hossza, jól fejlett izomzattal borítottak, erősek. A vállak erősek, izmosak, körülbelül olyan hosszúak, mint a lapockák. A könyök erős, szorosan a törzshöz tapad. A föld és a könyök közötti távolság körülbelül a marmagasság 50%. Az alkar egyenes, vastag, jól fejlett izomzattal. A csánk erős. A kézközép erős, enyhén ferde elhelyezkedésű (15° a vízszinteshez képest). A mellső mancsok "cicásak", erős, szorosan egymás mellett elhelyezkedő lábujjakkal. Az erős karmok fekete színűek. A hátsó végtagok erősek, egyenesek, izmosak, párhuzamosan elhelyezkedők. A combok izmai fejlettek, de nem kidomborodóak. A térd erős, párhuzamos a test tengelyével. A sípcsont izmai jól fejlettek, körülbelül olyan hosszú, mint a comb. A csánk erős, alacsonyan elhelyezkedő. A lábközépek erősek, szinte párhuzamosan elhelyezkedők. A hátsó mancsok kissé hosszabbak, mint a mellsők. A lábujjak erősek és szorosan egymás mellett elhelyezkedők. A karmok erősek és feketék. A párnácskák vastagok és rugalmasak.

Vonzó tulajdonságok: a szerb kopó természete eléggé nyugodt és kiegyensúlyozott, nagyon barátságos az emberekkel, azonban ha séta közben észrevesz egy galambot, előfordulhat, hogy nem tudja megfékezni vadászösztönét. Valamint kedvence rátámadhat egy számára természetileg nem tetsző négylábú társára, ezért séta közben ne veszítse szem elől. Ezen kívül a szerb kopó, mint egy vérbeli vadász, szeretni elfedni a szagát, ezért fürdés után képes direkt összekenni magát valamivel. Ha ezektől az apróságoktól eltekintünk, a szerb kopó egészében "szelíd és kedves állat", amely képes odaadni minden szeretetét és odaadását annak, aki megérdemli. A vadász fajták jellemző tulajdonsága - függetlenség és határozottság, nem okoz különösebb gondot a szerb kopó nevelése során. Mindez köszönhető a kopók magas tanulási képességének és jó intelligenciájának, ritkán mond ellent gazdájának. Ennek a négylábú segítőnek a nevelése során szigorúságra és kitartásra van szükség, nem feledve a türelmes hozzáállást. A jól nevelt és tanított szerb kopó a fáradtságos munka eredménye.

A hivatásos és profi kutyafelszerelések gyártója széles termékkínálattal rendelkezik a szerb kopó fajtának, itt találhat: különböző kiegészítőket a szerb kopó kiképzéséhez, játékokat, harapóhurkákat és fogásfejlesztőket a szerb kopó fajtának, bőr, nylon és fém nyakörveket, szájkosarakat, hámokat és pórázokat a szerb kopó fajtának, tápokat és kiegészítőket a szerb kopó fajtának.